Így néztük át a kisstúdió villamos hálózatát a nyári leállásban

Hajnali adás közben hallottam meg először rendesen. Halk, egyenletes búgás a felvételen, ami a fejhallgatóban alig látszott, a kész anyagban viszont ott ült a beszéd alatt, mint egy vékony réteg köd. Kicseréltem a kábelt, megfordítottam a dugót, áttettem a keverőt egy másik konnektorba. Egyszer eltűnt, másnap visszajött, aztán megint eltűnt, csak akkor, amikor a szomszéd helyiségben ment a klíma.

Egy régi topikban tettem fel a kérdést, és a válaszok fele arról szólt, hogy vegyek másik tápot, a másik fele arról, hogy földeljem le a rackszekrényt. Az egyik hozzászóló viszont valami egészen mást írt: nézzem meg, hány hosszabbítón keresztül megy nálunk a jel útja, és hány éves az a hálózat, amire az egészet ráépítettük.

Ez fájt egy kicsit, mert pontosan tudtam a választ. A stúdiónk egy régi irodahelyiségből lett kialakítva. Amikor beköltöztünk, egyetlen konnektorpár volt a falban, ma pedig tizenegy eszköz megy egyszerre: két gép, a keverő, a mikrofonelőerősítők, a monitorok, a kompresszor, az adás felé menő doboz, a hűtő, a lámpák. A fal mögé nem nyúlt senki, csak a hosszabbítók száma nőtt, meg a doboz a szekrény alján, amiről már nem tudom, mikor került oda.

Amikor egy éve elment az áram az adás közepén, arra jutottunk, hogy ez már nem hangtechnikai kérdés.

Nem a kábellel volt a baj, hanem azzal, amit nem láttunk

A nyári leállásra időzítettük, hogy valaki végre rendesen átnézze az egészet. A keresés végül a Smart Electric Hungary oldalán állt meg, ahol elolvastam, mit is jelent pontosan a villamos biztonsági felülvizsgálat: a villamos rendszer szabványossági és biztonsági állapotának szakszerű ellenőrzését méréssel és szemrevételezéssel, amit szabványos jegyzőkönyv zár le. A céljáról is egyszerűen írnak: az a lényeg, hogy a tüzet, áramütést vagy váratlan leállást okozó hibák időben kiderüljenek.

Nekünk pont a harmadik volt a fájó pont. A leállás nálunk nem elméleti kockázat, hanem néma perc az adásban, amiért utána mindenki írni fog.

Mit néztek meg valójában

A felmérés napján hárman voltunk bent, és őszintén szólva arra számítottam, hogy egy ember bejön, megnézi az elosztót, és megy tovább. Ehelyett kaptunk egy végigjárást. Szemrevételezés, műszeres érintésvédelmi mérés, az elosztók, az áramkörök és a védelmi eszközök ellenőrzése, a talált hibák pedig fotóval kerültek a dokumentációba.

A rackszekrény mögötti dobozról kiderült, hogy egy régi bekötés maradványa. A klíma és a stúdió ugyanarról az ágról ment, és a szekrény alján volt egy leágazás, amiről a ház jelenlegi bérlői közül senki nem tudott semmit. Nem drámaian mondták el, hanem úgy, ahogy egy leletet szokás: ez van, ez ennyire sürgős, ezzel mit érdemes kezdeni.

Ami engem a legjobban meglepett, az a tempó volt. Arra számítottam, hogy fél óra alatt végeznek, és a végén kapok egy telefonszámot egy villanyszerelőhöz. Ehelyett a fél délelőtt ráment, és a kollégájuk többször visszament ugyanahhoz a ponthoz, mert egy mérési eredmény nem tetszett neki. Nem magyarázta túl, csak annyit mondott, hogy amíg nem érti, addig nem írja le.

A stúdiós fejemmel ez ismerős volt. Nálunk is az a rossz felvétel, amit valaki gyorsan lezavart, és utána a vágásban derül ki, hogy nem lehet vele mit kezdeni. Az egy dolog, hogy megvan az anyag, és egészen más, hogy jó-e. Ugyanez a különbség egy odavetett szemrevételezés és egy rendes mérés között.

Mi került a jegyzőkönyvbe

A végén nem szóbeli összefoglalót kaptunk, hanem egy szabványos, hatóságilag elfogadott jegyzőkönyvet, benne minden feltárt hibával, fotókkal, és ami nekem a legtöbbet ért, sürgősség szerinti sorrenddel. Külön sorban állt, mit kell soron kívül rendezni, és mi az, ami kibírja a következő évet.

A jogszabályi hátteret is az oldalukon olvastam először összeszedve. Azt írják, hogy a 40/2017. (XII. 4.) NGM rendelet, vagyis a Villamos Műszaki Biztonsági Szabályzat vezette be a villamos biztonsági felülvizsgálat fogalmát, és lakóépületeknél legalább hat évente, munkahelyeken pedig az érintésvédelmi szabványossági ellenőrzést legalább három évente írja elő. A tűzvédelmi oldalt az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet, vagyis az Országos Tűzvédelmi Szabályzat szabályozza, a műszaki alap pedig az MSZ HD 60364 szabványcsalád és az MSZ 10900.

Egy dolgot fontosnak tartok hozzátenni, mert a topikban is sok téves biztos tudás ment: a saját helyiségemre vonatkozó pontos kötelezettséget nem egy internetes hozzászólásból tudtam meg. Az oldalukon is azt írják, hogy a konkrét kötelezettség és a gyakoriság a létesítmény típusától és besorolásától függ, és egyeztetés után mondják meg pontosan, mi vonatkozik ránk. Nálunk is így volt, és ez nekem jobban tetszett, mint ha bemondásra ígértek volna valamit.

Miért ezt a céget hívtuk

Amikor kerestem, három dolog döntött. Az egyik, hogy 7+ év tapasztalatot írnak ki magukról, és a hivatkozott partnerek között olyan nevek szerepelnek, mint az ELMŰ, a TUNGSRAM vagy a Semmelweis Egyetem. A másik az 5,0-s Google-értékelés, amit végig is olvastam, mert a rövid, semmitmondó dicséret engem nem győz meg, a részletes viszont igen. A harmadik pedig egy mondat az oldalukról, az alapítójuktól, Nyikos Dánieltől: „Fontosnak tartjuk, hogy elősegítsük a magyar építőipar kultúrájának fejlődését és javulását.”

Ez azért maradt meg, mert a mi világunkban is ugyanez a helyzet. Egy kis rádiós műhelyben is az a különbség a hobbi és a rendes munka között, hogy dokumentálva van-e, amit csinálsz, vagy csak emlékszel rá.

Mi lett a búgással

Nem varázsütésre múlt el, és nem is ígérte senki, hogy elmúlik. A rendezett elosztó és a szétválasztott ágak után viszont eltűnt az a fajta zaj, ami korábban a klímával együtt jött és ment. Ami maradt, azt már tényleg kábelcserével intéztük el, tíz perc alatt, mert végre tudtuk, hol keressük.

A hosszabbítók fele is kikerült a stúdióból. Nem azért, mert valaki rám szólt, hanem mert a jegyzőkönyvből kiderült, melyik konnektorra mi mehet, és onnantól nem volt értelme a szekrény mögötti kígyózásnak. A padlón azóta nincs kábel, amiben a vendégek meg szoktak botlani felvétel előtt, és ez a hangnál nem kevésbé fontos: egy élő beszélgetés közben egy megrántott kábel többet árt, mint bármilyen zúgás.

A másik, amit nem vártam: azóta tudom, mikor jár le a következő ellenőrzés. Korábban ez a kérdés eszembe sem jutott, most viszont ott van a naptárban, mint az adásterv vagy a domain megújítása.

Azóta másképp állok hozzá a stúdió körüli munkákhoz. Nem attól lesz jobb a hangunk, hogy megveszem a következő dobozt, hanem attól, hogy tudom, mi van a fal mögött. A Smart Electric Hungary kollégái ebben segítettek: nem hangtechnikát javítottak, hanem megszüntették azt a bizonytalanságot, amivel négy éve együtt éltünk.

Ha valaki most kezd berendezni egy kis stúdiót egy régi helyiségben, ezt tanácsolom: a hosszabbítók számánál sokkal többet elárul az, hogy mikor nézte át bárki azt a hálózatot, amire az egészet ráépíted. Nálunk ez volt az a nyár, amikor a leállás után végre nem az adásban derült ki, hogy baj van, és amióta a Smart Electric Hungary papírja megvan róla, azóta a hajnali adás tényleg csak a műsorról szól. Menjetek ti is biztosra, és keressétek őket bátran, szerintem biztosan nem fogjátok megbánni.