Gyerekkorom legfőbb hírforrása volt a rádió

Amikor még kicsik voltunk, és az apukánk fuvarozott minket mindenfele, a kocsiban mindig ment a rádió. Mivel az ablakból való nézelődés soha sem kötötte le teljesen a figyelmemet, fél füllel mindig a rádiót hallgattak. Többek között a moziba tartva apával, a rádióból értesültem George Harrisonnak, a Beatles gitárosának a haláláról is, ami akkor kicsiként nagyon megérintett, mert ő volt az egyik kedvenc zenészem. Az is egy berögzült emlékem, amint az autó hátsó ülésén a bátyámmal azért drukkolunk, hogy végre játsszák az aktuális kedvenc dalunkat is. Még most így, felnőttként sem tudnám elképzelni az autós utazásaimat „háttérzaj” nélkül. Azóta a rádiózás némileg vesztett a presztízséből, tekintve, hogy most már a telefonunkról igazából bármilyen számot le tudunk játszani az autó hangfalára kötve. De a jó rádiós műsorokat, vagy pedig rádiójátékokat egyszerűen lehetetlen pótolni, és a közúti híreket sem tudjuk vezetés közben a telefonunkon olvasgatni. Nagyon sok olyan rádiós műsorvezető van, akiket még életemben nem láttam, és ha szembejönnének velem az utcán, fogalmam se lenne róla, hogy kik is ők, de a hangjukat egy pillanat alatt felismerném.

Gondoljunk csak bele, az előző évszázadban mekkora szerep jutott a rádiónak az információközlésben. A televízió elterjedése előtt az összes hírt rádión keresztül közölték, az ország vezetése is rádión tette meg a nagy bejelentéseket, és a focimeccsek közvetítése is rádión keresztül zajlott. Szinte látom magam előtt a rádió körül csoportosuló, feszülten hallgató idős bácsikákat, akik egyszerre kiáltanak fel örömükben, amint meghallják, hogy „góóól”.

Kisebb koromban nekem is az volt az álmom, hogy egyszer a saját rádiós műsoromat vezethessem, és híres színészeket, művészeket és zenészeket hívjak meg. Ez azóta természetesen változott és reálisabb terveket szőttem az életemre nézve, de még mindig előszeretettel kapcsolom be a készüléket, nem csak autózás közben. Szinte már szokásommá vált, hogy a vasárnapi ebédre való előkészületek alatt a háttérben mindig megy a rádió. Abban viszont biztos vagyok, hogy a jövendőbeli gyerekeim generációja már nem fog olyan nosztalgiával és lelkesedéssel tekinteni rá, mint én. Bár némi reményt ad, hogy egyre több online rádiócsatorna érhető el világszerte, még olyan is, ahol nemzetközi repülőterek zaját hallgathatjuk.

Nektek mi a véleményetek erről? Szoktatok még rádiót hallgatni?